Zenei tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában kezdte, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán és a budapesti Zeneakadémián folytatta és végezte. Tanárai voltak többek között Frank Oszkár, Kardos Pál, Szőnyi Erzsébet és Vásárhelyi Zoltán.
Pályáját a kecskeméti Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnáziumban tanárként és kórusvezetőként kezdte 1975-ben. 1982-től a Szegedi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén zeneelméletet és karvezetést tanított, 1983-tól a tanszék egyik nőikarát vezette, amelyet a kiváló karnagyról, Kardos Pálról neveztek el 1991-ben. Emellett 1983-tól 1991-ig a szegedi Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskola óraadó tanára volt. 1992-től 2001-ig a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs, zeneelmélet tanára, 1996-tól a Bartók Béla Leánykar vezetője, 1992-1997 között az intézmény igazgatójaként tevékenykedett. 2008-tól 2014-ig vendégoktató a kolozsvári Babeš-Bolyai Egyetem Református Teológia zenetanári szakán. 2009-től a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar Szolfézs-Zeneelmélet-Karvezetés tanszékének tanára, a kar Bárdos Lajos Leánykarának vezetője. 2006-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen „Summa cum laude” minősítéssel szerzett DLA fokozatot. Kutatási területe Kodály Zoltán kórusművei és a kortárs magyar kórusirodalom.
Legjelentősebb kapcsolatát az amatőr kórusmozgalommal a szegedi Bartók Kórus jelenti, amelynek megalakításában és munkájában énekesként vett részt 1967-től 2006-ig, majd 2007-től 2018-ig a Bartók Béla Nőikar néven újjáalakult együttest vezette.
Iskolai énekkaraival és felnőtt amatőr kórusaival számos nemzetközi versenyen (Arezzo, Karditsa, Budapest, Darmstadt, Debrecen, Prága, Hága) ért el rangos helyezéseket. Kórusai rendszeresen szerepeltek a KÓTA országos rendezvényein és a Magyar Rádió műsoraiban. Több kortárs magyar zeneszerző (Gyöngyösi Levente, Horváth Barnabás, Huszár Lajos, Kocsár Miklós, Szőnyi Ezsébet, Terényi Ede, Tóth Péter) műveinek bemutatóját vezényelte. Hazai fellépésein kívül hangversenyezett Ausztriában, Hollandiában, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Romániában, Szerbiában és Walesben.
A Kardos Pál Alapítvány kétévente megrendezett nyári nemzetközi szemináriumain kívül kurzusokat tartott a bergeni, eperjesi, kolozsvári, nagyváradi, sapporói egyetemek zenetanárképző karain és a budapesti Zeneakadémia karnagyképző szakán.
Zeneelméleti és zenepedagógiai tárgyú cikkei főként konferencia-kiadványokban, valamint a Parlando és a ZeneSzó c. folyóiratokban jelentek meg. Kocsár Miklós
kórusművészetéről írt Csodafiú-szarvas című disszertációját 2019-ben, válogatott írásait tartalmazó kötetét Ablak felfelé címmel 2020-ban a Napkút Kiadó adta ki. A Kardos Pál Alapítvány tevékenységét bemutató munkája 2021-be jelent meg.
Tagságai a zenei élet társadalmi szervezeteiben:
Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Országos Szövetsége (KÓTA)
Magyar Kodály Társaság
Bárdos Lajos Társaság
Kardos Pál Alapítvány kuratóriuma
Tanári munkáját 2010-ben Artisjus-díjjal, karnagyi tevékenységét 2015-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2016-ban a KÓTA karnagyi díjával ismerték el. 2021-ben zenepedagógiai és
művészi munkásságáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 2022-ben megkapta a KÓTA életmű-díját.